Fogászati implantátumokról (műgyökerekről)

A XXI. század stomatológiai tevékenységének egyik legdinamikusabban fejlődő területe a fogászati implantológia. A sokféle új lehetőséget magával hozó és a fogászati tevékenység határait soha nem látott mértékben kitágító szakterület új tudományággá nőtte ki magát. Ebben külön kialakultak már azok az egyes résztudományok, melyek a fejlődés eredményeként létrejöttek és folyamatos kutatásaikkal, az eredmények összegzésével további lendületet adnak a további fejlődésnek. Ezek között fontos szerepet játszik az anyagtan, a felületkezelés, biomechanika, az implantológiai csontsebészet, preprotetikai lágyrészsebészet, csontpótlás, membrántechnika, diagnosztikai módszerek és nem utolsó sorban a gyógyszeralkalmazás. Az implantológiai beavatkozások a fogászati tevékenység egyik olyan részét képezik, mely esetén az átlagos mindennapi fogorvosi tevékenységhez képest magasabb igényszintnek kell megfelelni, akár a műszerezettséget, akár a diagnosztikát, akár a betegek általános és helyi előkészítését, akár a szájhigiéniát, akár a protetikai tervezést, a műtéttechnikát, sterilitást, akár a betegkövetést vagy a gyógyszeralkalmazást tekintjük.

Magyarországon különböző rendszerek nagy számban ismertek, használatosak. Az implantológiai esetek ellátása során a kiindulás mindig a konkrét beteg állapota biztosította lehetőségek, a szükségletek elemzése, a választható eljárások közül a megfelelő kiválasztása. Ehhez szükséges a megfelelő engedélyekkel rendelkező, hozzáférhető és ismert rendszerek adatainak áttekintése és ebből a konkrétan szükséges kiválasztása. A legtöbb implantációs rendszer számos paramétere megegyezik. Általánosan jellemző, hogy majd minden enosseális implantátum titánból készül és csavar alakú. A tudomány mai állása szerint ezek felelnek meg leginkább az osszeointegráció elvének. Eltérések elsősorban a felületkezelések területén vannak. A nem csavar alakú implantátumok elsősorban speciális indikációs területekre készülnek. Különösen nagy jelentősége van a kiválasztáskor a csontkínálat figyelembe vételével a típusnak, a méreteknek, a darabszámnak mert ezek alapvetően meghatározzák a későbbiekben várható funkcionális és esztétikai eredményt. Számos rendszer kínál széles választékot, ezzel a legjobb megoldásokra nyújt lehetőséget, ugyanakkor a kezdők számára ezek a legáttekinthetetlenebbek. 

Az implantációs protetika team-munka, a team tagjai között szájsebész, protetikus, parodontológus és jól képzett szakasszisztencia, valamint fogtechnikus részvétele szükséges. A fogtechnikusnak speciális laborháttérrel is kell rendelkeznie.
Az implantológiai munka megkezdése előtt szükséges megfelelő tanfolyam, tanfolyamok elvégzése, majd a megfelelő implantológiai rendszer, rendszerek kiválasztása. Választáskor nagyon fontos a rendszer mögött álló cég minősítése és tapasztalata, mert jól dokumentált tudományos kísérletek, valamint CE minősítés nélkülözhetetlen a megbízható tevékenységhez.
Az implantációs rendszerek kiválasztásakor 3 fontos szempont figyelembe vétele szükséges: sebészi behelyezhetőség, protetikai lehetőségek és a bekerülési költségek.

A jelen ismeretek szerint általában a legjobb eredmény a körszimmetrikus csavarimplantátumtól várható, melynek anyaga titán. Azért a körszimmetrikus az etalon, mert ebben a formában érvényesül legjobban az osszeóintegráció lehetősége, és a sebészi technikája is pontos lehet. Ha van megfelelő csontkínálat, akkor első választásként minden esetben körszimmetrikus implantátumot választunk. Amennyiben nem tudjuk a körszimmetrikus lehetőséget választani, mert a csontkínálat korlátozott vagy más akadálya van, akkor mint második választást csontpótlást tervezünk (augmentáció) majd ezt követően körszemmetrikus implantátumot. Ha ez sem ad kielégítő eredményt, akkor harmadik választás képpen az egyéb formájú implantátumok jönnek szóba.