Implantátumot viselő betegek gondozásaa

Az elveszett fogak pótlását a fogászati implantátumok segítségével egyre tökéletesebben és természetes fogakhoz hasonló módon képesek vagyunk pótolni. Olyannyira jók az implantátumokkal elérhető eredmények, hogy az előrehaladott fogászati betegségek miatt funkciójukban károsodott fogakat ésszerűbb eltávolítani és implantátumokkal pótolni.

A fogak elvesztése akár a caries , akár pedig a parodontalis gyulladások következtében történt, feltételezhetően szájhigiéniás hiányosságokat is hordoz a fogelvesztés okai között. Ugyancsak ezt gyorsítja a masszív dohányzás, a nem megfelelően kezelt cukorbetegség és sok egyéb tényező. A rossz szájhigiénia a fogászati implantáció abszolút kontraindikációja kell legyen a rendelőben.


Az implantációra kerülő páciensek motiválása és gondozása sokrétű feladat amiben az orvosnak, a szájhigiénikusnak, a rendelő többi munkatársának, a páciens családjának és a páciensnek feladatai vannak.
Évente legalább két alkalommal fontos a professzionális, rendelőben végzett kezelés elvégzése.
Amennyiben a rendelői vizsgálat gyulladásos jeleket észlel az implantátumok körül, akkor számos lehetőség mutatkozik a gyógykezelésre. Akár a megfelelő tisztítási eljárások, öblögetők alkalmazása, akár új segédeszközök ajánlása, akár pedig sebészeti laserekkel végzett tasakkezelés, vagy a szájhigiénikus által végezhető APDT ( antimikrobialis photo dinamikus terápia) kezelés, a soft laserek alkalmazása, esetenként gyógyszeres terápia segíthet a gyulladásmentes állapot visszaállításában.
Ha a páciens implantációt megelőző éveiben („előző életében”), nem alaposan végezte a fogmosást, előfordulhat hogy a szájhigiénikus nagyobb gyakorisággal, akár 4-6 hetente is folyamatosan oktatja és motiválja a beteget.
Tudatosítani kell, hogy az implantátumokra épített pótlásoknak vannak sebezhető pontjai. Ha kialakul a lepedék a szájüregi felszíneken, ugyanolyan gyulladás keletkezik mint a saját fogai esetén, és az implantátumokat is ugyanúgy elveszítheti. És ebben csak az orvos és a higiénikus munkája nem elegendő. A beteg személyes közreműködése elengedhetetlen. Ha ezt megérti és ennek megfelelően aktív és jól kiképzett résztvevője lesz a szájüregi gondozási programnak, akkor a siker biztosított.

Az implantátumokra helyezett fogpótlások átadási időpontjáig időben rendkívül hosszú út vezet attól számítva, amikor a páciens első alkalommal felkeresi a fogorvosi rendelőt megoldandó problémájával. Hosszadalmas a kivizsgálás, a diagnózisok felállítása, a tervezési periódus, a tervek és a kivitelezés megbeszélése a pácienssel. Hosszadalmas az egyeztetés az egyes munkafázisok időtartamára, az ideiglenes fogpótlások elkészítésére, a várható reális eredmény elérésére vonatkozóan, valamint időt igénylő a munka költségvetésének megbeszélése is. A hetekig, hónapokig, esetenként évekig tartó munka az eddigi gyakorlat szerint a pótlások átadásával az esetek nagy részében befejeződött, a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottak mind a páciensek, mind a szakemberek a későbbi, a pótlás viselésének periódusára. Pedig ez nyilván hosszabb kell legyen, évekig, évtizedekig, reményeink szerint a beteg élethosszán át kíséri. Nagy különbség a hagyományos pótlásokkal szemben, hogy az implantációs beavatkozásokat követően a páciensek orvoshoz kötődése sokkal erősebbé válik, mint a hagyományos hidak, fogsorok esetében. Így a gondozásra még nagyobb figyelmet kell fordítania orvosnak, szájhigiénikusnak, páciensnek egyaránt. Az átlagéletkor jelentős kitolódásával, az idősebb korban egyre gyakrabban végzett fogbeültetéssel a probléma jelentősége tovább nőtt. Idősebb korban – akár 80 év feletti emberek számára - nehezebb feladat a sokszor komplikált formájú fogpótlások tisztítása, karbantartása. Nemcsak nagyobb ügyességet, hanem jó látást, gondosságot, speciális eszközöket és anyagokat igényelnek. Több és gyakoribb professzionális szájhigiéniai teendő szükséges, a fogorvosi rendelő rendszeres látogatása elengedhetetlen.
Az implantátumot viselő páciensek gondozása sokrétű feladat, amiben az orvos csak az egyik elem. Nagyon fontos feladat hárul a magasan képzett szájhigiénikusra a páciensek szájhiégénés gondozásában, oktatásában, motiválásában, a potenciális periimplantitisek korai szűrésében. A harmadik elem maga a páciens, akiben tudatosítani kell, hogy az ő aktív közreműködése is elengedhetetlenül szükséges a hosszú távú sikeresség érdekében. (Ez egyébként teljes mértékben megfelel a mai orvoslás azon követelményének, miszerint a beteget aktívan be kell vonni a problémája megoldásába.)

A feladat sokrétűsége egyenes következménye annak, hogy az implantátum maga is többféle szövettel van direkt kapcsolatban: nyálkahártya, periosteum, csontszövet, arcüreg, vérerek, idegek stb. Ezek harmonikus együttműködése biztosítja az implantátum integrációját az emberi szervezetbe. A jól felépített gondozásnak figyelembe kell vennie a periimplantáris szövetek sajátosságait, különböző működési mechanizmusait és nem utolsósorban gyenge pontjait.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen szoros összefüggés van a szájüreg higiéniai állapota és az implantátumok hosszú távú sikeressége között. A páciensek professzionális szájhigiéniai gondozása a hosszú távú siker egyik sarokköve.
A gondozás az implantátum behelyezésének időpontjában kezdődik, amikor is megbeszéljük a következő időpontot, amely egyben a gondozás és követés első időpontja. Ez az implantáció után egy héttel esedékes, amikor megtörténik a varratszedés, a sebgyógyulás ellenőrzése. A beültetés és a varratszedés között eltelt időben  – ahol erre lehetőség van  – a pácienseket naponta vagy kétnaponta szoftlézerkezelésben részesítjük. A szoftlézer biostimulatív hatására a sebgyógyulás felgyorsul, kisebb az oedema és a fájdalom. Az osszeointegráció gyorsabban zajlik le. A szoftlézer hatására a sejtek mikrocirkulációja felgyorsul, ezért tudja elősegíteni a reparációs folyamatokat, így a biológiai zárást is. A rendszeres lézerkezelések hatására a varratokat hamarabb el lehet távolítani, így a varrat okozta drainhatás hamarabb megszűnik, a kórokozók kisebb eséllyel jutnak be a friss műtéti területre. Ezt az első időpontot fel lehet használni a páciens motiválásának és instruálásának a kiegészítésére3. Most már nyugodtan lehet az otthoni szájápolásról beszélni, mivel a páciensek már nincsenek a műtéti stressz hatása alatt, és talán jobban odafigyelnek az elmondottakra. Ebben a fázisban elsősorban arra kell felhívnunk a páciens figyelmét, hogy az esetleges diszkomfort, fájdalom ellenére sem szabad az otthoni szájápolást mellőzni. De túlságosan erősen se tisztítsa a felületeket, mert esetleg sérülést okoz saját magának, ami rosszul befolyásolja a sebgyógyulást. Hasznos ilyekor egy puha sörtéjű fogkefét ajánlani.

Felhívjuk a figyelmet a szájöblögetők használatára. Széles körben váltak elterjedtté a klórhexidin-glukonát vagy cetilpiridin-klorid-tartalmú öblögetők, melyek dezinficiáló és plakk-képződést csökkentő hatással bírnak. Fontos megjegyezni, hogy az újabb klórhexidin-tartalmú öblögetők alkoholt is tartalmaznak, ami a készítmény stabilitását és eltarthatóságát segíti elő. Az antimikrobiális hatás csökkenését állapították meg az alkoholmentes öblögetőknél.
A második ellenőrzés időpontja az implantáció után három hónappal esedékes. Ekkor röntgenfelvételt készítünk, amely fontos információkkal szolgál az osszeointegrációról. Ennek alapján lehet értékelni az osszeointegrációt, lehet dönteni a felépítmény elkészítéséről. Ennek pontos lépéseit, milyenségét már a pácienssel való előzetes megbeszélések alkalmával közösen rögzítettük és dokumentáltuk. Ennek első lépése az implantátum felszabadítása és az ínyformázók behelyezése. Ezt az alkalmat használjuk fel arra is, hogy ellenőrizzük páciensünk otthoni szájápolásának eredményét, valamint a szájhigiénikus elvégzi a depurálást, polírozást.
Az elkészült fogpótlás szájba helyezésének időpontja szolgáltatja a legjobb alkalmat arra, hogy megtanítsuk páciensünket az új helyzetnek megfelelő otthoni fogápolásra.
„Tell-show-do” elv alapján tükörben megmutatjuk a műanyag bevonatú fogköztisztító kefe, fogselyem használatát az implantátumok felépítményei között vagy a szuprastruktúra alatt. Megbeszéljük, hogy milyen fogkefét használjon a jövőben  – akár kézi, akár elektromos. Itt kell megemlíteni, hogy érdemes semleges NaF-os fogkrémet választani, mert a savas fluoridok károsíthatják a titánt4.

Tudatosítani kell a fogmosás fontosságát, a dentális plakk kialakulásának megelőzésében játszott fontos szerepe miatt. Úgyszintén felvilágosítást kell adni, és jól érthetően elmagyarázni, hogy a fogászati implantátumok esetében a hosszú távú siker szempontjából a szájhigiénia kritikus jelentőségű, és ebben a fogorvosnak, a szájhigiénikusnak és a páciensnek egyaránt részt kell venni.
Hasznos eszköz ebben a tevékenységben a szájzuhany, aminek a tartályába tehetünk szájöblögetőt is. Nagyon fontos megemlíteni, hogy az implantált páciensek csak alacsony fokozaton használhatják ezt az eszközt. A legbiztonságosabb, ha a rendelőben meg lehet mutatni a helyes használatot. Ügyelni kell arra, hogy a vízsugár koronáris irányba menjen. A szájzuhany helytelen használata sérülést okozhat az implantátum körüli nagyon érzékeny ínyen, ami a periimplantáris szövetek bakteriemiáját okozhatja.
Arra kell törekedni, hogy a különböző otthoni szájápolási technikákat minél egyszerűbben magyarázzuk el, nem szabad azt az érzetet kelteni a páciensekben, hogy olyan feladat előtt állnak, amely nem vagy nehezen teljesíthető. Ellenkezőleg, érezniük kell, hogy az ő hozzájárulásuk mennyire fontos abban a „küzdelemben”, ami a rágófunkció helyreállításáért folyik.
A fogpótlás szájba helyezése után két-három héttel kell a harmadik kontrollvizsgálatra sort keríteni1. Ekkor alapos intraorális vizsgálattal ellenőrizzük a periimplantáris szövetek állapotát, a rágófunkciót, a kiegyensúlyozott okklúziót (remélhetőleg a prematur kontaktusokat sikerült a fogmű szájba helyezése környékén megszüntetni). A behelyezett pótlás rögzítőcsavarjainak rögzülését ellenőrizzük, ha szükséges, utánahúzzuk. Ilyenkor már kapunk némi információt arra nézve, hogy páciensünk hogyan tud megbirkózni a rá rótt  „házi feladattal”, ami az otthoni szájápolást illeti. Ha szükséges, változtatunk az interdentális fogkefék méretén.
Az implantált páciensek professzionális gondozásának első fejezete ezzel lezárult.


A hosszú távú stabilitás fenntartása érdekében pácienseinket  „szoros” ellenőrzés alatt kell tartani. Fontos kiemelni, hogy a fogorvosi rendelő és a páciens közötti rendszeres kapcsolat nem érhet véget a pótlások szájba helyezésével, hanem a rendszeres ellenőrzés, évente mimimálisan 2 alkalommal történő professzionális szájhigiéniai karbantartás elengedhetetlen. Ha a páciens az éves ellenőrzést elmulasztja, akkor a fogorvosánál elveszti a rendelő által nyújtott garanciát, mely implantátumokra ­vonatkozóan az ­esetek legnagyobb részében 10–15 év. De csak akkor érvényes, ahogy az más garanciák esetében is  – például az autóknál  – megszokott, ha a rendszeres szakszerű karbantartás megtörténik.
Comments